Ínycsiklandó ruházat

Gretchen Röehrs szerint a papírra vetett étel maga a divat.

Gretchen Röehrs grafikus úgy véli, a konyha és a divat elválaszthatatlan társak. Ez az egyik oka annak, hogy gyümölcsöket és zöldségeket használ fel bohó dizájnerdarabok tervezéséhez.

Az egész három szem fekete szederrel kezdődött. Gretchen Röehrs egy üres papírlapra helyezte őket, és kecses női alakokat rajzolt köréjük a klasszikus ruhavázlatok stílusában – mintha a gyümölcsök és zöldségek a dizájnerruházat megszokott alkotóelemei volnának. Ez a szedres rajz valójában csak a napos San Franciscóból küldött üdvözletnek készült Gretchen egyik, az USA keleti partján élő barátja számára, aki az ottani kemény téli hónapok alatt friss csemegékre áhítozott. Legalábbis Gretchen így meséli a Harper’s Bazaarhoz és az Elle-hez hasonló nagy divatlapoknak, amióta azok felfedezték őt és az Instagram-oldalát. Itt osztotta meg ugyanis a művész a szedres ruhákról készült képeket. Hamarosan élénkzöld borsóból készült nadrág, egy leveles estélyi ruha lobogó brokkoliszoknyával és egy őszibarackszeletekből készült kabát következett. Azóta pedig Gretchen egy egész zöldség-gyümölcs kollekciót tervezett. Időnként kevésbé egészséges ételeket is kever a zöldségek közé: croissant-ból készülhet tojás formájú miniruha, kekszből pedig bő, fodros szoknya.

Az étel mint önkifejezés

Ha az alkotói folyamatáról kérdezik Gretchen Röehrst, kiemeli, hogy a rajzai mindig spontán módon születnek. „Egyszerűen azt használom fel, ami épp kéznél van – és ceruza, vázlatfüzet meg némi ennivaló mindig akad” – mondja. Az biztos, hogy a zöldség-gyümölcs modellek finom vonalai és a vidám pózok olyan könnyedséggel ruházzák fel Gretchen rajzait, amilyet megtervezni nem lehet. Gretchen egyszerűen csak rajzol. Nem gondolkodik rajta túl sokat. „Csak ráteszem az ételt a papírra, és körberajzolom. Pár másodperc az egész” – mondja a művész. Mégis minden egyes figurájának saját, egyedi személyisége van, amelyet a testtartással, illetve főképp a felhasznált ételfajtával és az ábrázolt ruhadarabokkal fejez ki. Gretchen rajzain keresztül érezhető, hogy a divat és az ételek egyaránt az önkifejezés eszközeiként szolgálhatnak. „Személyiségünk aspektusait kifejezhetjük azáltal, hogy mit eszünk és mit viselünk. Mindkettő olyan szembetűnő, hogy képtelenség nem összekapcsolni őket.” Így magyarázza Gretchen Röehrs alkotómunkája hátterét. A figuráknak és ruházatuknak kölcsönzött személyiség a rajzokhoz felhasznált ételektől függ: „A színek, a formák és a hangulatom mind-mind meghatározzák a rajzok érzületét.”

Banánhéjból háremnadrág

Gretchen legnagyobb kedvencei közé tartozik az a rajz, amelyen a banánhéj divatos háremnadrággá válik, valamint az, ahol a mángoldlevél pompás, vörös szőnyegre illő ruhaként simul a rajzfigura testére. „Mindkettő valóban hordható ruhának néz ki – csak persze mondjuk selyemből a zöldségek és gyümölcsök helyett!” Gretchen Röehrs pályafutását a divatiparban kezdte: az egyetemen ismerte meg a divatban rejlő lehetőségeket. Divattervezői tanulmányai során sajátította el az emberi alak ábrázolását. „A legfőbb dolog viszont, amit megtanultam, hogy rajzolni szórakoztatóbb, mint tervezni” – teszi hozzá. Gretchen a rajzolgatás iránti szeretete miatt lett grafikus az egyetem után, és ma is ezen a területen dolgozik.

Az üres papírlap Gretchen Röehrs kreatív játszótere. A konyhában azonban kevésbé kalandvágyó – mint mondja: „A főztöm nagyon unalmas.” Egyetlen dolgot kivéve: „Amikor kedvem támad vacsorát adni a barátaimnak, nem fogom vissza magam.” Étteremben is szeret vacsorázni, ahol az ételkompozíciókat tányéron, és nem papíron teszik elé. Hozzáteszi: „Az ebéd, amit egyszer a Benu étteremben ettem San Franciscóban, életem leginspirálóbb szakácsművészeti élménye volt. Maga volt a művészet, még ha nem is maradandó.” Ha Ön is szeretné átélni Gretchen kulináris élményét, a Benu étterem modern amerikai konyháján olyan ételekből válogathat, mint a szezonális vörös kaviár kézzel sajtolt szezámolajban, vagy a póréhagyma francia szarvasgombával és sonkával. Ez az Egyesült Államok egyik legjobb étterme. 2014 őszén Corey Lee, az étterem főszakácsa véghez vitte a (szinte) lehetetlent, amikor megkapta harmadik Michelin-csillagát.